Az alkotás vágya vitte előre a munkájában: A könyvtári közösségnek köszöni a díjat Palánkainé Sebők Zsuzsanna

Szeged – A Szegedért Emlékéremmel kitüntetett Palánkainé Sebők Zsuzsanna szerint nem csupán az ő teljesítményét, hanem munkatársainak munkáját is elismerte a díjjal a város. Lapunknak elmondta, nyugdíjba vonulása után szeretne több időt szakítani arra, hogy végre kedvére olvasgathasson.

Szeged napján az ünnepi közgyűlésen vehette át a Szegedért Emlékérmet a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár igazgatója, Palánkainé Sebők Zsuzsanna.

– Ugyanazt éreztem az ünnepség alatt, mint az esküvőmkor: sodródtam az eseményekkel. Természetesen előzetesen felkészültem lelkileg, mint az esküvőre, izgalmakkal jár, hogy megfelelően tudjak megjelenni, és kellő tisztelettel tudjam átvenni azt a különleges ajándékot, amit a város nyújt számomra. Másnap tudatosult bennem, hogy milyen fantasztikus dologban lehetett részem – elevenítette fel az ünnepség pillanatait.

Személyiségéből adódóan mindig is kereste az újdonságokat, a kihívásokat, így amikor 19 évesen könyvtáros lett, az is egyfajta játék volt számára. Lapunknak elmondta, azt érezte, hogy kiteljesedhet, mert olyan dolgokkal kezdhet el foglalkozni, amelyek újdonságszámba mentek.

A könyvek mellől két kitérője volt élete során: érettségi után először a vasútnál kezdett el dolgozni, majd később a Csongrád Megyei Pedagógiai Szak- és Szakmai Szolgáltató Központ munkatársaként is tevékenykedett néhány évig.

– Ez utóbbi újabb kihívás és lehetőség volt számomra, és a központ is kapott újat, mert vittem magammal az egyáltalán nem iskolaízű szemléletemet. Nagy élmény volt, hogy a kis szövegekbe, amiket írtam, a gyerekeim élettörténetét is bele tudtam szőni, és ez az olvasókönyv immár örökké emlékeztet az ő pici korukra – mesélte Palánkainé Sebők Zsuzsanna.

A Somogyi-könyvtárba 2007-ben tért vissza, méghozzá igazgatóként. Ezt a váltást részben a kényszer szülte, hiszen a pedagógiai intézetek átalakulásával megszűnt a munkahelye, ám a régi könyvtáros kollégái felkarolták, s biztatták, jelentkezzen a pályázatra. – Bevallom, nem tudtam magam vezetőnek elképzelni, mert alkotó típusú ember vagyok, de az élet ezt a lehetőséget hozta. Nem bántam meg a döntést, de az első esztendők valódi tanulóévek voltak számomra – elevenítette fel.
Lapunknak elmondta, ha vezetői erényeit, tulajdonságait kell számba vennie, a legfontosabbnak azt tartja, hogy fel tudja mérni, hogy a másik ember mire képes, vagyis mit tud kihozni a kollégáiból.

– Mindez azért fontos, mert a Szegedért Emlékérmet nem lehet úgy elérni, hogy nincs az ember mögött egy közösség. Egymagam nem mentem volna semmire, nekik köszönhetem ezt a díjat – fogalmazott.

A Somogyi-könyvtár a vezetése alatt az elmúlt 11 évben kitárta kapuit, népszerű rendezvények sora fogadja az érdeklődőket, gondoljuk csak a képregényfesztiválra, a Könyvkirály-választásra vagy éppen a gyermekkönyvtár rendezvényeire.

– Ezek ma már hozzánk kötődő, megszokott programok, de kellett a nyitottság az új ötletekre ahhoz, hogy megvalósuljanak. A büszkeségem abból fakad, hogy felismertem dolgokat, például egy időben nem volt jellemző a marketingtevékenység a szakmában, de én azt mondtam, legyen PR-os nálunk, és kiabáljuk szerte a világba, hogy mi mindent tudunk nyújtani. Arra is büszke vagyok, hogy sikerült a Szent-Györgyi Albert Agórában egy gyerekkuckót létrehoznunk a megnyitásakor, s annak is örülök, hogy mielőtt elmegyek nyugdíjba, még el tudtam indítani a Hangoskönyvtár felújítását

– szemezgetett az elmúlt időszak számára fontos történéseiből.

Palánkainé Sebők Zsuzsanna már tervezgeti, hogy mivel tölti nyugdíjas éveit. Egy dolgot már biztosan tud: végre kedvére szeretne olvasgatni.

Megjegyzés hozzáadása