Megnyerték a harmadik félidőt: bravúros tavaszi hajrával harcolták ki az NB III-as bennmaradást a makóiak

Sikerült kiharcolnia az NB III-ban maradást a Makó labdarúgócsapatának. Méhes Tibor vezetőedző az őszi vergődéskor is bízott a cél elérésében, amit nem mindennapi hajrával értek el. A trénerrel beszélgettünk.

– Volt ünneplés?
– A harmadik félidőt is megnyertük… Persze! Mindenkiből nagy feszültség szabadult fel, így volt mit kiadnunk magunkból. Nem ébredtem frissen, de ez legyen a legnagyobb gond.

– A téli szünetben mindenki azt jósolta, hogy a Makó lesz az egyik kieső. Bízott ekkor a bennmaradásban?
– Amikor sereghajtók voltunk, akkor is hittem benne. A téli szünet nagy változást hozott. Őszintén? Az őszi kerettel nem tudtuk volna meghosszabbítani a tagságunkat, így igazolnunk kellett. Télen ez nem egyszerű, de mi szerencsések voltunk, mert kiváló játékosokkal erősödtünk. Olyan tavaszt produkáltunk, ami több mint csodálatos volt.

– Miben változott leginkább a csapat? Mitől lett jobb?
– Mentálisan fejlődtünk a legtöbbet, és ez köszönhető annak, hogy ebben szakemberi segítséget kaptunk. Több olyan meccsünk is volt, amit vert helyzetből fordítottunk meg, vagy mentettük döntetlenre az összecsapást. Ez döntő volt a jó eredmény elérésében. Edzőkollégáim, Kolozsvári János és Mazula Zoltán segítsége nélkül sem tudtunk volna ilyen eredményesek lenni.

– Az edző is igénybe vette a segítséget?
– Szükségem volt rá. Nagyon megviselt a sikertelenség. Életemben még nem fáradtam el ennyire, mint most az idény végére. Többször voltam én is padlón, de egyszer sem merült fel bennem, hogy feladjam. Sokan kitartottak mellettem. A meccs utáni vacsorán meg is köszöntem a tulajdonosnak, a vezetőségnek, a támogatóknak és természetesen a csapat minden tagjának, hogy hittek bennem, mert ez erőt adott. Közös munkával maradtunk benn a harmadosztályban.

– Változtatott valamit az edzésmunkán?
– Sokat nem, de persze akadtak új dolgok, amiket beépítettünk. A hadrendet alakítottuk át jelentősen, hiszen 4–2–3–1-es felállással játszottunk az ősszel, de áttértünk a 4–4–2-re, ami bizony hatékonynak bizonyult. Jó döntés volt.

– Makón szeretik a futballt, az utolsó meccsen is sok néző volt. Ez sokat jelentett?
– Nagyon örültem, hogy sikerült ismét magunk mellé állítani a szurkolóinkat. Visszatértek ebbe a csodaszép létesítménybe, ismét sokan voltak a lelátón, biztattak bennünket. Nagy erőt adtak. Jó lenne, ha ismét népes publikum buzdítani bennünket, ez a szép tavasz talán visszacsalogatja a labdarúgás szerelmeseit a lelátóra.

– Mit hoz a jövő?
– Ezzel a kérdéssel még nem foglalkoztam, mert csakis arra koncentráltam, hogy megnyerjük a csatát, és jövőre is az NB III-ban szerepeljünk. Biztos, hogy hamarosan egyeztetünk a folytatásról, most azonban egy kis pihenő is következik majd.

Szurkolói életképek Makóról

Makón mindig is szerették, és még mindig szeretik a futballt. A megújult Erdei Ferenc sporttelepen a sorsdöntő Paks II. elleni meccsen is népes publikum biztatta a csapatot, amely végül kiharcolta a bennmaradást. A Lángszórós Alakulat, a hazai ultrák, apukák gyermekeikkel és a labdarúgás szerelmesei töltötték meg a csodaszép stadiont.

Megjegyzés hozzáadása